Fizikából felsőfokú tanulmányokat folytatott a Buenos Aires-i La Plata Egyetemen. Franciaországban, a Curie Laboratóriumban dolgozott az atomos sugárzások kutatásán, miközben kapcsolatba került a szürrealistákkal. Hazatérése után fizikát tanított az egyetemen.
1945-ben jelent meg első műve, az „Egy és a világegyetem” (Uno y el Universo), amely rövid esszék gyűjteménye. Ugyanebben az évben feladta tudományos pályáját, hogy teljes mértékben az irodalomnak szentelje magát.
Az 1950-es években válságos időszakon ment keresztül, amelyet saját szavai szerint a matematika „világos és ragyogó világa”, valamint az irodalom nyugtalanító és összetett világa közötti ellentmondás okozott. E korszakhoz tartoznak az „Emberek és fogaskerekek” (Hombres y engranajes, 1951) és a „Heterodoxia” (1953) című esszéi, amelyekben humanista szemszögből mélyreható kritikát fogalmaz meg a tudomány jövőjéről.
1948-ban jelent meg első regénye, az „Alagút” (El túnel), majd tizenhárom évvel később a nemzetközi hírnevet meghozó „Hősökről és sírokról” (Sobre héroes y tumbas, 1961). Regényíróként véglegesen az „Abaddón, a pusztító” (Abaddón el exterminador, 1974) című művével vált elismertté. Ez az argentin valóság apokaliptikus látomását nyújtó regény 1974-ben Franciaországban elnyerte a Legjobb Külföldi Könyv díját.
Politikai gondolkodása szintén jelentős volt, amely újságcikkekben és publicisztikákban, valamint „A Sabato-ügy; kínzások és sajtószabadság; nyílt levél Aramburu tábornokhoz” (El caso Sabato; torturas y libertad de prensa; carta abierta al General Aramburu, 1956) és „A peronizmus másik arca: nyílt levél Mario Amadeóhoz” (El otro rostro del peronismo: carta abierta a Mario Amadeo, 1956) című könyveiben is megjelent.
Íróként mindig kiállt az emberi értékek és jogok védelme mellett, valamint ellenezte egyes argentin politikusok diktatórikus és tekintélyelvű politikáját. Ennek jegyében 1984-ben a Személyek Eltűnését Vizsgáló Nemzeti Bizottság (CONADEP) elnöke lett, amely elkészítette a „Sabato-jelentést”, Spanyolországban „Soha többé” (Nunca más) néven ismert dokumentumot az 1976 és 1982 között eltűnt argentinokról.
1984-ben Sabato elnyerte a Cervantes-díjat, a spanyol nyelvű irodalom legnagyobb elismerését. Emellett számos más kitüntetésben is részesült, például az Amerikai Államok Szervezete (OEA) által odaítélt Gabriela Mistral-díjban.
Az argentin fővároshoz szorosan kötődve 1984-ben Buenos Aires díszpolgárává választották, majd nyolc évvel később, 1992 szeptemberében a város egyetemének díszdoktori címét kapta meg.
Megvakulása miatt Ernesto Sabato élete utolsó éveiben szinte teljesen felhagyott az olvasással és az írással. Idejét festészettel, egyéb hobbijával, valamint különböző tanfolyamokon és a tiszteletére rendezett eseményeken való részvétellel töltötte.
1991 decemberében Barcelonában bemutatta saját maga által átdolgozott prózai életműkiadását, amely az „Alagút”, a „Hősökről és sírokról” és az „Abaddón, a pusztító” című regényeket foglalta magában. 1992 áprilisában Madridban, a Centro Cultural de la Villában harminchat festményét állították ki.
1996. június 22-én a chilei kormány neki ítélte a Gabriela Mistral-díjat, amelyet az argentin María Elena Walsh írónővel osztott meg. Ugyanezen év szeptember 9-én az Uruguayi Köztársaság Egyeteme díszdoktorrá avatta.
1997. június 11-én megkapta a Nemzetközi Menéndez Pelayo-díjat, amellyel az azonos nevű egyetem az irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotás területén kiemelkedő személyiségeket tünteti ki, akiknek munkássága humanista értékei révén Menéndez Pelayo örökségét idézi.
1998-ban megjelentette emlékiratait „A vég előtt” (Antes del fin) címmel. Ebben a műben felidézi gyermekkorának emlékeit, tanulmányait az argentin Nobel-díjas fizikus, Bernardo Houssay mellett, valamint azokat az eseményeket, amelyek mély hatást gyakoroltak rá Argentínában és a világban.
1999-ben egy argentin magánpostai vállalat olyan bélyeget bocsátott forgalomba, amelyen Ernesto Sabato fényképe szerepelt. Ekkor őt tartották az ország legjelentősebb élő írójának.
Ugyanebben az évben Sabato az „A vég előtt” című művében, amelyet szellemi végrendeletének tekintett, egy kis reménysugarat kívánt hagyni annak az utópiának, amely egész életében foglalkoztatta.
2002-ben elnyerte a Rosalía de Castro-díjat a spanyol nyelvű íróként végzett életművéért.
Bibliográfia
Elbeszélő próza
ABADDÓN EL EXTERMINADOR, Barcelona, Planeta,1999
ANTES DEL FIN, Barcelona, Seix Barral, 1999
APOLOGÍAS Y RECHAZOS, Barcelona, Seix Barral, 1987
DRAGÓN Y LA PRINCESA, EL, Madrid, Alianza Editorial, 1995
ESCRITOR Y SUS FANTASMAS, EL, Barcelona, Seix Barral, 1997
HOMBRES Y ENGRANAJES; HETERODOXIA, Madrid, Alianza Editorial, 1998
HORIZONTE ANTE EL ABISMO, EL, Santander, Obra Social de Caja Cantabria, 2002
INFORME SOBRE CIEGOS, Madrid, Anaya & Mario Muchnik, 1994
LO MEJOR DE ERNESTO SÁBATO, Barcelona, Seix Barral, 1989
NARRATIVA COMPLETA, Barcelona, Seix Barral, 1982
OBRAS COMPLETAS (T.1), Barcelona, Seix Barral, 1986
OBRAS COMPLETAS (T.2), Barcelona, Seix Barral, 1987
PÁGINAS DE ERNESTO SÁBATO, Barcelona, Gedisa, 1983
SIGNIFICADO DE PEDRO HENRIQUEZ UREÑA, Santo Domingo, Universidad Nacional Pedro Henríquez Ureña, 1966
SOBRE HÉROES Y TUMBAS, Barcelona, Seix Barral, 1997
TÚNEL, EL, Barcelona, Bibliotex, 1999
UNO Y EL UNIVERSO Y OTROS ENSAYOS, Barcelona, Círculo de Lectores, 1994
Esszé
CLAVES POLÍTICAS, Buenos Aires, Rodolfo Alonso, 1971
CONFESIONES DE UN VIEJO ESCRITOR, Oviedo, Universidad de Oviedo, 2002
CONVULSIÓN POLÍTICA Y SOCIAL DE NUESTRO TIEMPO, LA, Buenos Aires, Edicom, 1969
CREACIÓN Y TRAGEDIA : LA ESPERANZA ANTE LA CRISIS, Sevilla, Fundación José Manuel Lara, 2003
CULTURA EN LA ENCRUCIJADA NACIONAL, LA, Buenos Aires, Edic. de Crisis, 1973
CULTURA Y EDUCACIÓN, Buenos Aires, Eudeba, 1986
ERNESTO SÁBATO : EL ESCRITOR Y LA CRISIS CONTEMPORÁNEA, Quito, Casa de la Cultura Ecuatoriana, 1976
RESISTENCIA LA, Barcelona, Seix Barral, 2003
Költészet
ANTOLOGÍA DE ERNESTO SÁBATO, 1978, Edhasa, 1978
ITINERARIO, Buenos Aires, Sur, 1969
Közös szerzői művek
BUENOS AIRES, Buenos Aires, Peuser, 1946
DIÁLOGOS, Buenos Aires, Emecé Editores, 1982
ENTRE LA LETRA Y LA SANGRE, Barcelona, Seix Barral, 1989
PARA ALBERGAR UNA AUSENCIA, Valencia, Pre-Textos, 1995
PINTOR ERNESTO SÁBATO, EL, Madrid, Cultura Hispánica , 1991
ZERO HUTS, San Sebastián, Adour, 1983
EDUARDO FALÚ, Madrid, Júcar, 1975
A szerző által előszóval ellátott művek
COSTA GÓMEZ, Antonio, Revelación, Lugo, El autor, 1981
GARCÍA, Prudencio, El drama de la autonomía militar: Argentina bajo las Juntas Militares, Madrid, Alianza Editorial, 1995
A szerző által fordított művek
LIPFERT, Kurt, La televisión: una breve exposición del estado actual de la técnica de la televisión, Buenos Aires, Espasa Calpe, 1940
Cikkek
“Más alto honor de mi vida, El”, Cuadernos Hispanoamericanos, (1985)
“Exorcismo y gloria de la literatura”, Monteagudo, (1987)
“Desconocido de Vinci, El”, Nueva Estafeta, (1979)
Közös szerzői cikkek
"Cervantes en los premios Cervantes”
